Angina

Az angina, más néven angina pektorisz, átmeneti mellkasi fájdalom vagy nyomásérzés, ami a szívizom elégtelen oxigénellátásakor fordul elő.
Az Egyesült Államokban csaknem 6,5 millió embernek van anginája, és minden évben körülbelül 350.000 emberben diagnosztizálják újonnan. Nőkben általában később alakul ki, mint férfiakban. Átlagosan a fehér nők 3,9%-ában, a fekete nők 6,2%-ában, a hispán nők 5,5%-ában, míg a fehér férfiak 2,6%-ában, a fekete férfiak 3,1%-ában, a hispán férfiak 4,1%-ában fordul elő.
A zsíros lerakódások (aterómák), vagy egyéb rendellenességek miatt kialakuló artériás szűkület gátolhatja a szív véráramlását, megakadályozva ezzel, hogy az elegendő oxigént és vért kapjon. A szív elégtelen vérellátása (isémia) szokott anginát okozni. Először inkább fizikai terhelés vagy érzelmi megrázkódtatás során jelentkezik, mert ezekben az esetekben a szívnek erőteljesebben kell dolgoznia, és emelkedik az oxigén-igénye. Ha az artéria eléggé (általában több mint 70%-kal) beszűkült, az angina nyugalomban is felléphet, mikor pedig a szív igénye minimális.
Nem mindenki tapasztal anginát, akinek isémiája van. Az angina nélküli isémiát csendes isémiának nevezik. Azt nem tudják, hogy az isémia miért csendes olykor, és egyesek kétségbe is vonják ennek jelentőségét. A legtöbb szakember azonban a csendes isémiát ugyanolyan súlyosnak tekinti, mint az anginával járót. A nokturnális angina éjszaka, alvás közben jelentkezik.
Az angina dekubitusz lefekvéskor (de nem feltétlenül éjjel) jelentkezik, minden nyilvánvaló ok nélkül. Azért jön létre, mert a gravitáció hatására a szervezet folyadékeloszlása megváltozik, és ez nagyobb munkát ró a szívre.
A variáns (Prinzmetall) angina a szív felszínén elhelyezkedő egyik nagy koszorúér görcse (spazmusa) miatt alakul ki. Azért nevezik variánsnak, mert pihenés alatti, és nem terhelésre jelentkező mellkasi fájdalom jellemzi, és az anginás epizód alatt jellegzetes EKG-elváltozások észlelhetők.
Az instabil angina elnevezés arra utal, hogy a tünetek jellege változik. Mivel az angina jellegzetességei az egyes emberekben többnyire állandóak, bármilyen változást - például súlyosabb fájdalmat, a sűrűbben jelentkező rohamokat, illetve a kisebb megerőltetésre, vagy már pihenéskor is jelentkező rohamokat - komolyan kell venni. Ezek a változások általában a koszorúér-betegség gyors romlására utalnak a koszorúerek növekvő szűkületével, amit az ateróma megrepedése vagy vérrögképződés okoz. A szívroham kockázata nagy. Az instabil angina belgyógyászati vészhelyzet.

Okok

Az angina általában koszorúér-betegség talaján alakul ki. Egy artéria hirtelen, átmeneti összehúzódása (érspazmus) is anginát okozhat a vérellátás, ezáltal az oxigénellátás hirtelen csökkentésével. A súlyos vérszegénység (anémia) is anginát eredményezhet. Ilyenkor a vörösvérsejtek (amelyek az oxigént szállító molekulát, a hemoglobint tartalmazzák) száma, vagy a sejtek hemoglobintartalma a normális szint alatt van. Emiatt a szívizom oxigénellátása is csökken.
Az X-szindróma az angina egy formája, amelyet nem spazmus, és nem is a nagy koszorúerek látható elzáródása okoz. A sokkal kisebb koszorúerek átmeneti szűkülete lehet felelős, legalábbis egyes betegekben. Az átmeneti szűkület okai ismeretlenek, de a szív kémiai egyensúlyzavara, vagy a kis artériák (arteriolák) kóros működése játszhat szerepet benne. Olykor kardiális X-szindrómának nevezik, megkülönböztetendő egy másik, szintén X-szindrómának (metabolikus X-szindrómának vagy inzulinrezisztenciának) nevezett rendellenességtől.
Az angina ritka okai között a súlyos magas vérnyomás; az aortabillentyű szűkülete (aortasztenózis); az aortabillentyűn keresztüli viszafolyása (aortaregurgitáció); és a kamrák falának megvastagodása (hipertrófiás kardiomiopátia) - különösen a kamrákat elválasztó fal megvastagodása (hipertrófiás obstruktív kardiomiopátia) - szerepel. Ezek az állapotok növelik a szív munkáját, így fokozzák a szívizom oxigénigényét. Amennyiben ez meghaladja az ellátást, angina lép fel. Az aortabillentyű rendellenességei csökkentik a koszorúereken át a véráramlást, mivel ezek eredése épp e billentyű mögött helyezkedik el.

Panaszok, tünetek

A beteg leggyakrabban a szegycsontja (szternuma) mögött érzett nyomásként vagy fájdalomként éli meg az anginát. A fájdalom bármelyik vállban, vagy lejjebb, a karokban; a hát egész területén; valamint a torokban, az állkapocsban és a fogakban is felléphet. Sok beteg inkább kellemetlen vagy a mellkasra nehezedő súly érzéseként, mintsem fájdalomként jellemzi az érzést.
Idős emberekben a tünetek ettől eltérőek lehetnek, ezért könnyebb elvéteni a diagnózist. A fájdalom például ritkábban jelentkezik a szegycsont mögött. Ehelyett a hátban és a vállakban lép fel, amit tévesen az ízületi gyulladás számlájára írnak. A gyomor területe is fájdalmassá válhat, különösen étkezés után (mivel az emésztés elősegítésére, több vérre van szükség). Erre könnyen rá lehet fogni, hogy gyomorrontás, aminek hátterében gyomorfekély lehet. A zavart vagy leépült (demens) idős embereknek nehézséget okozhat fájdalmuk közlése is.
A tünetek eltérőek lehetnek nőkben is. Ők hajlamosabbak a szokatlan mellkasi kellemetlenség érzésre.
Az angina általában terhelésre alakul ki, nem tart néhány percnél tovább, és pihenésre megszűnik. Egyes emberekben bizonyos fokú megterhelésre megjósolható módon angina lép fel. Másokban az epizódok előre nem megjósolhatóan jelentkeznek. Az angina gyakran rosszabb, ha a terhelést étkezés követi. Általában hideg időjárás is rosszat tesz. Ha a beteg szeles időben sétálgat, vagy a meleg szobából a hideg levegőre megy, az anginát okozhat. Olykor, ha erős érzelmeket él át pihenés alatt, vagy rosszat álmodik, az is anginát válthat ki.

Kórisme

A diagnózis alapvetően a beteg beszámolójára támaszkodik. A fizikális vizsgálat és az elektrokardiográfia (EKG), ha mutat egyáltalán valamit, akkor is csak apró rendellenességet jelez az anginás rohamok között, vagy néha azok alatt, még a kiterjedt koszorúér betegségben is. A roham alatt a szívfrekvencia enyhén emelkedhet, a vérnyomás felszökhet, sztetoszkóppal pedig hallani lehet a szívverés változását. Az EKG változásokat mutathat ki a szív elektromos tevékenységében.
Amennyiben a panaszok típusosak, a diagnózis felállítása általában nem okoz nehézséget. A fájdalom jellege, elhelyezkedése, valamint a terheléssel, az étkezésekkel, az időjárással és egyéb tényezőkkel fennálló kapcsolata segít a kórisme felállításában. A koszorúér-betegség kockázati tényezőinek megléte szintén megerősíti a diagnózist. Amennyiben a beteg fájdalma a vizsgálat folyamán jelentkezik, nitroglicerint (a vérereket tágító gyógyszert) kaphat a nyelve alá próbaképp - ha a fájdalom anginás eredetű, a tüneteknek három percen belül enyhülniük kell.
A következő eljárások segítségével a szívizom elégtelen vérellátása (az isémia) felmérhető, valamint meghatározható, hogy fennáll-e koszorúér-betegség, és ha igen, akkor mennyire kiterjedt.

Kórjóslat

Az anginás betegek kórjóslatát a következő kulcsfontosságú tényezők ronthatják: előrehaladott életkor, kiterjedt koszorúér-betegség, cukorbetegség, egyéb kockázati tényezők megléte (különösen a dohányzás), súlyos fájdalom, és végül a legfontosabb: a szív csökkent pumpáló képessége (kamra-funkciója). Például minél több artéria érintett, vagy minél nagyobb artériák záródtak el, annál rosszabb a prognózis. A stabil anginások és a normális pumpafunkciójú betegek kórjóslata meglepően jó, a csökkent pumpafunkció drámaian ront ezen. Az X-szindrómás betegek prognózisa nem különbözik a koszorúér betegekétől.
Az anginás, más kockázati tényezővel nem rendelkező betegek halálozási arányszáma évi 1,4%. Az arány magasabb, amennyiben rizikófaktorok is jelen vannak - például magas vérnyomás, kóros EKG-lelet vagy korábbi szívroham.

Kezelés

A kezelés a koszorúér-betegség előrehaladásának lassítására, illetve a kockázati tényezők felszámolásával annak visszafordítására tett kísérlettel kezdődik. A rizikófaktorokat, például a magas vérnyomást és a magas koleszterinszint kezelését azonnal meg kell kezdeni. A dohányzásról történő leszokás kiemelt fontosságú. Alacsony zsírtartalmú, változatos étrend és (a legtöbb beteg számára) testmozgás ajánlottak. A súlycsökkentés szintén ajánlott, természetesen csak amennyiben szükséges.
Az angina kezelése részben a tünetek stabilitásától és súlyosságától függ. Amennyiben enyhe-közepes mértékű, stabil tünetek állnak fenn, a kockázati tényezők mérséklése és bizonyos gyógyszerek alkalmazása a legmegfelelőbb. Amennyiben a tünetek gyorsan rosszabbodnak, azonnali kórházi kezelésre van szükség. Ha a kockázati tényezők módosítása érdekében bevezetett életmódbeli változások (például az étrend megváltoztatása) és a gyógyszeres kezelés nem eredményezi a tünetek határozott enyhülését, angiográfiát kell végezni annak megállapítására, hogy van-e szükség koszorúér-bájpassz műtétre vagy angioplasztikára, illetve, hogy ezek kivitelezhetők-e. A sebészi módszerek azonban csak mechanikai eszközök a probléma azonnali megoldására, de nem gyógyítják meg a háttérben álló betegséget. Ahhoz, hogy összességében javítsák a kórjóslatot, a betegnek mindenképp mérsékelnie kell a kockázati tényezőket. Egy 6 hónapos perióduson keresztül az LDL-koleszterinszint gyógyszerek segítségével történő, lehető legnagyobb mértékű csökkentése például ugyanolyan hatékonyan enyhíti az anginát, mint az angioplasztika.
A stabil angina kezelése az isémia megelőzését vagy enyhítését, valamint a tünetek minimálisra csökkentését célozza. Ötféle gyógyszer adható: a béta-blokkolók, a nitrátok, a kálciumcsatorna-blokkolók, az angiotenzin konvertáló enzim- (ACE-) gátlók, valamint a trombocita-aggregáció-gátlók.
Az X-szindrómás betegnek általában nitrátokat vagy béta-blokkolókat adnak tüneteik enyhítésére.
Instabil anginával a beteget általában kórházba utalják, ahol megfigyelés alatt gyógyszeres, és amennyiben szükséges, egyéb terápia is megkezdhető. A betegek véralvadást csökkentő szereket kapnak. Ilyen gyógyszer a heparin (intravénásan adott véralvadásgátló) és az aszpirin (trombocita-aggregációt gátló). Azok, akik allergiásak az aszpirinre, tiklopidint vagy klopidogrelt kapnak helyette. IIb/IIIa glikoprotein-gátlók (a trombocita-aggregáció-gátlók egy további típusa), például abciximab és tirofibán is adható. A szív terhelésének csökkentésére béta-blokkolókat és intravénás nitroglicerint adnak. Amennyiben a gyógyszeres kezelés nem vezet eredményre, a koronarográfiát, ha lehetséges, angioplasztika követi, vagy koszorúér-bájpassz műtétre lehet szükség. A döntés az angioplasztika vagy a koszorúér-bájpassz műtét mellett számos tényezőt figyelembe véve születik meg: milyen súlyos a betegség, illetve melyek a beteg egyéb jellemzői (az életkorát is beleértve).

Gyógyszeres terápia

A béta-blokkolók gátolják az adrenalin és a noradrenalin hormonok hatását a szívre, és egyéb szervekre. Ezek a hormonok gyorsabb és erősebb összehúzódásra késztetik a szívet, a legtöbb arteriolát pedig összehúzódásra serkentik (emelve a vérnyomást s ) Ezek a gyógyszerek ezért csökkentik a nyugalmi pulzusszámot és a vérnyomást, terhelés alatt pedig határt szabnak mindkettő emelkedésének, vagyis csökkentik az oxigénigényt. A béta-blokkolók mérséklik a szívroham és a hirtelen halál kockázatát, javítva a koszorúérbetegek hosszú távú esélyeit.

A nitrátok , például a nitroglicerin, tágítják az ereket. Hosszú és rövid hatóidejű gyógyszerek is szedhetők. A nitroglicerin - egy rövid hatóidejű nitrát származék - szedése általában 1-3 percen belül oldja az anginás rohamot, hatása harminc percig tart. A gyógyszert általában a nyelv alá helyezett (szublingvális) tabletta, vagy a szájon át belélegzett spray formájában alkalmazzák. Alternatív megoldásként a tablettát az íny mellé is lehet helyezni. A krónikus, stabil anginás betegek mindig tartsanak maguknál nitroglicerin tablettát vagy spray-t. Hasznos lehet még az előre láthatólag anginát okozó terhelési szint elérése előtt bevenni egy tablettát.
A hosszú hatóidejű nitrátokat (például az izoszorbid) napi egy-négy alkalommal, szájon át szokták bevenni. A bőrtapaszok és a krémek, amelyekben a gyógyszer a bőrön keresztül órákon át folyamatosan szívódik fel, szintén hatékonyak. Ezek a gyógyszerek rendszerint hamar elveszítik hatékonyságukat. A legtöbb szakember azt ajánlja, a betegek tartsanak minden nap 8-12 órás szünetet a gyógyszer szedésében, lehetőleg éjszaka, hacsak az angina nem éppen akkor jelentkezik. Ez segít a gyógyszerek hatékonyságát hosszú távon fenntartani. A béta-blokkolókkal ellentétben a nitrátok nem csökkentik a szívroham és a hirtelen halál kockázatát, viszont nagymértékben enyhítik a koszorúérbetegek tüneteit.
A kálciumcsatorna-blokkolók megakadályozzák az erek szűkületét (konstrikcióját, összehúzódását), és képesek megszüntetni a koszorúér-görcsöt (spazmust). A variáns angina kezelésében is hatékonyak. Minden kálciumcsatorna-blokkoló csökkenti a vérnyomást. Egyesek közülük, például a verapamil és a diltiazem, a szívfrekvenciát is csökkentik. Ez sok beteg számára hasznos lehet, különösen azoknak, akik nem szedhetnek béta-blokkolót.
Az ACE-gátlókat , például a ramiprilt, gyakran adják olyan betegeknek, akiknek a koszorúér-betegségre, például anginára utaló leleteik vannak. Ezek a gyógyszerek képesek csökkenteni a szívroham, valamint a koszorúér-betegségből eredő egyéb halálozások kockázatát.
A trombocita-aggregáció-gátló gyógyszerek, például az aszpirin, a tiklopidin és a klopidogrel, úgy módosítják a vérlemezkéket, hogy azok ne tapadjanak az erek falára. A vérrel keringő vérlemezkék (trombociták) teszik lehetővé, hogy az ér sérülésekor véralvadék (trombózis) képződjön. Amikor azonban az artériák falában elhelyezkedő aterómák felszínén gyűlnek össze, a kialakuló vérrög szűkítheti, vagy akár el is zárhatja az artériát, ezzel szívrohamot okozva. Az aszpirin visszafordíthatatlan változásokat hoz létre a vérlemezkében, így csökkenti a koszorúér-betegségből eredő halálozás kockázatát. A legtöbb koszorúérbetegnek ajánlott napi egy bébi aszpirin, egy fél vagy egy teljes felnőtt aszpirin bevétele, a szívroham kockázatának csökkentésére. Akik allergiásak az aszpirinre, tiklopidint vagy klopidogrelt szedhetnek helyette. Anginás betegeknek is szoktak trombocita-aggregáció-gátló gyógyszert adni, hacsak nincs valami ellenjavallat; például vérzési rendellenességben szenvedő beteg nem szedhet ilyen szert.

Szívroham

A szívroham (miokardiális infarktus) belgyógyászati vészhelyzet, amelyben a szív vérellátásának egy része hirtelen, súlyos mértékben csökken vagy megszűnik, emiatt a szívizom (miokardium) az oxigénellátás hiányában elhal.
Az Egyesült Államokban évente több mint 1,1 millióan halnak meg szívrohamban; nagyjából kétharmaduk, férfi. Az ok szinte mindegyikükben koszorúér-betegség.
Szívroham általában akkor alakul ki, ha a koszorúérben lévő akadály nagyon lecsökkenti, vagy teljesen elzárja a szív bizonyos területének vérellátását. Amennyiben a vérellátás súlyos zavara vagy megszűnése néhány percnél tovább tart, a szívizom elhal.

Okok

A koszorúér elzáródás leggyakoribb oka véralvadék. Az aterómák többnyire már előzőleg beszűkítik az artériát, és az ateróma megrepedhet vagy felszakadhat, tovább szűkítve a verőeret, és növelve a vérrög okozta elzáródás esélyét. A megrepedt ateróma nem csak az artérián keresztüli véráramlást csökkenti, hanem olyan anyagokat is felszabadít, amelyektől a vérlemezkék összetapadnak, és így vérrögök alakulnak ki.
Kivételes esetben a szívrohamot, a szívben magában létrejött, szétesett, majd egy koszorúérbe ékelődött vérrög okozza. Egy másik ritka ok a koszorúerek spazmusa (görcse), ami megállítja a véráramlást. Ezt valamilyen gyógyszer idézheti elő, de az ok néha ismeretlen.

Panaszok, tünetek

Három, szívrohamon átesett betegből kettő tapasztalt időszakos mellkasi fájdalmat (anginát), légzési nehézséget vagy fáradékonyságot néhány nappal vagy héttel korábban. A rohamok egyre gyakoribbá válnak, és egyre kisebb és kisebb terhelésre jelentkeznek. A mellkasi fájdalom jellemzőiben beállt ilyen változás (instabil angina) akár szívrohammal is végződhet.
A legfeltűnőbb panasz általában a mellkas közepén érzett fájdalom, ami a hátba, az állkapocsba vagy a bal karba, ritkábban pedig a jobba sugárzik ki. A fájdalom több helyen is jelentkezhet, akár nem is a mellkasban. A szívroham következtében kialakuló fájdalom, hasonló az angináéhoz, de általában súlyosabb, tovább tart, és nem szűnik pihenésre vagy nitroglicerinre. Ritkán a fájdalom a hasban jelentkezik, ahol tévesen emésztési zavar tünetének értékelik, különösen, mert a böfögés részleges vagy átmeneti enyhülést hozhat.
A szívrohamon átesett betegek kb. harmada nem tapasztal mellkasi fájdalmat. Ezek a betegek inkább nők, nem fehérbőrű egyének, 75 évesnél idősebbek, szívelégtelenségben vagy cukorbetegségben szoktak szenvedni, vagy agyvérzésen estek át korábban.
További tünetek lehetnek: az ájulásérzés, a hirtelen, erős izzadás, az émelygés, a légzési nehézség és az erősen kalapáló szív.
Szívritmuszavarok a betegek több mint 90%-ban fordulnak elő. A szívroham után közvetlenül, vagy néhány nappal később a ritmuszavarok gyakran felelősek azért, hogy a szív nem tud rendesen pumpálni. A kamrai eredetű ritmuszavarok (ventrikuláris arritmiák) nagymértékben akadályozhatják a szívpumpa működését, vagy le is állíthatják a hatékony szívműködést (szívmegállás). A következmény eszméletvesztés vagy halál lehet, olykor a szívroham első tüneteként.
A szívroham alatt a beteg nyugtalanná válhat, izzad, ideges, és halálfélelme van. Az ajkak, a kezek vagy a lábfejek enyhén elkékülhetnek.
Az idősebb embereknek szokatlan tüneteik lehetnek. Sokukban a legnyilvánvalóbb panasz a légzési nehézség. A tünetek a gyomorrontás vagy a szélütés tüneteire emlékeztethetnek, esetleg zavartság léphet fel. Kétharmadukban viszont éppúgy jelentkezik mellkasi fájdalom, mint a fiatalabbakban. Az időseknek, különösen a nőknek, gyakran több időbe telik, mire felismerik, hogy betegek, és orvosi segítséget kérnek.
Az összes lehetséges tünet ellenére a betegek legalább egyötödében nem vagy csak alig jelentkeznek tünetek. Az ilyen csendes szívrohamot csak akkor lehet felfedezni, ha a későbbiekben rutinvizsgálat részeként elektrokardiogramot (EKG-t) készítenek.
A szívroham korai óráiban sztetoszkóppal szívzörejek és egyéb kóros szívhangok hallhatók.

Szövődmények

A szív pumpáló képessége a szívroham után közvetlen összefüggésben áll a károsodott vagy elhalt szövet kiterjedésével és elhelyezkedésével. Az elhalt szöveteket végül hegszövet váltja fel, ami nem tud összehúzódni. Mivel minden egyes koszorúér a szív meghatározott területét látja el, a sérülés elhelyezkedését az szabja meg, hogy ezek közül melyik záródott el. Amennyiben a szív szövetének több mint a fele károsodott vagy elhalt, a szív rendszerint nem tud tovább működni, így az illető meghal, vagy súlyosan rokkanttá válik. Kisebb kiterjedésű sérülés mellett sem biztos, hogy a szív képes megfelelően pumpálni, ez pedig szívelégtelenséget vagy sokkot eredményez.
A károsodott szív megnagyobbodhat, részben, hogy ellensúlyozza a csökkent pumpa-működést (a nagyobb szív erősebben tud verni). A szívmegnagyobbodás növeli a szívritmuszavarok veszélyét.
A szívroham utáni első vagy második nap, illetve 10-60 nappal később perikarditisz (a szívet beborító hártyák gyulladása) alakulhat ki. A korai perikarditisz tüneteit ritkán fedezik fel - mert ilyenkor a szívroham tünetei vannak előtérben - pedig a perikarditisz dörzsölődő, ritmikus hangot hoz létre, amit alkalmanként, sztetoszkópon keresztül hallani lehet, a szívroham után 2-3 nappal. A késői perikarditiszt Dressler (postmiokardiális infarktus)-szindrómának szokták hívni. Ez lázat, szívburok izzadmányt (a perikardium két rétege között kialakuló folyadékgyülemet), mellhártyagyulladást (pleuritiszt, a tüdőket borító hártya gyulladását), mellhártyaizzadmányt (a pleura két rétege között kialakuló folyadékgyülemet), valamint ízületi fájdalmat okoz.
A szívroham egyéb szövődményei: a szívizom megrepedése, a kamrafal kitüremkedése (ventrikuláris aneurizma), vérrögök (embólusok) és alacsony vérnyomás (hipotónia). Az idegesség és a depresszió gyakori szívroham után. A depresszió jelentős mértékű lehet, és tartóssá válhat.

Kórisme

Ha egy 35 év feletti férfi, vagy egy 50 év feletti nő mellkasi fájdalomról panaszkodik, az orvos mindig gondol a szívroham lehetőségére. Számos egyéb betegség járhat azonban hasonló tünetekkel: a tüdőgyulladás, vérrög a tüdőben (tüdőembólia), a szívburokgyulladás, a bordatörés, a nyelőcsőgörcs, a gyomorrontás, illetve a mellizmok érzékenysége sérülés vagy terhelés után.
A szívroham diagnózisát az elektrokardiográfia (EKG) és bizonyos vérvizsgálatok néhány órán belül általában megerősítik.
Szívroham gyanújakor az EKG a legfontosabb kezdeti diagnosztikai eljárás. Ez a vizsgálat az egyes szívveréseket létrehozó elektromos áramot grafikusan jeleníti meg - ez az elektrokardiogram (az EKG). Sok esetben azonnal kimutatja, ha az illetőnek épp szívrohama van. Számos kóros elváltozás is kimutatható a segítségével, leginkább attól függően, hogy a szívizom-károsodás mekkora mértékű és hol helyezkedik el. Az aktuális szívizom-károsodás kimutatása nehezebbé válhat, ha a betegnek voltak korábban szívproblémái, ezek ugyanis módosíthatják az EKG eredményét. Ezeknek a betegeknek fénymásolatot kell maguknál hordaniuk EKG-felvételükről, így ha szívroham tünetei alakulnak ki, a korábbi és az aktuális EKG-felvételt össze lehet hasonlítani. Ha a több órán keresztül rögzített EKG-felvételek eredménye normális, a szívroham fennállását valószínűtlennek ítélik.
Bizonyos anyagok (szérum-markerek) vérszintjének mérése is segít a diagnózis felállításában. Jelenlétük a vérben a szívizom károsodására vagy elhalására utal. Normálisan a szívizomban találhatók, annak károsodásakor azonban kiszabadulnak, és bekerülnek a vérkeringésbe. Leggyakrabban a CK-MB nevű enzimet szokták mérni. Ennek szintje a vérben a szívrohamot követő 6 órában megemelkedik, és a következő 36-48 órában magas is marad. A CK-MB szintjét általában a kórházba érkezéskor, majd a következő 24 órában 6-8 óránként ellenőrzik. Két, troponin T-nek és troponin I-nek nevezett fehérje azonban pontosabb jelzője a szívizom károsodásának. Ezek a fehérjék az izom-összehúzódásban játszanak szerepet, és a sejtek károsodásakor kerülnek a keringésbe.
Ha az EKG és a szérum-markerek nem nyújtanak elegendő információt, ekokardiográfiát vagy izotópos vizsgálatot végeznek. Az ekokardiográfia a bal kamra (az a szívüreg, amely a vért a testbe juttatja) falának egy részén csökkent mozgást mutathat. Ez a lelet szívroham következtében kialakult szívizom károsodásra utal. Az izotópos képalkotó vizsgálat a szívizom egy területének csökkent vérellátását mutathatja, ami szívroham miatt létrejött hegszövetre utal.
A Dressler-szindrómát (a szívroham után 10-60 nappal fellépő szívburokgyulladást) az általa okozott tünetek, laboratóriumi eltérések, valamint kialakulásának időpontja alapján lehet diagnosztizálni.

Kezelés

A szívroham belgyógyászati vészhelyzet. A szívroham okozta halálozások fele a tünetek fellépése utáni első 3-4 órában következik be. Minél korábban kezdik a kezelést, annál jobbak a túlélési esélyek, ezért bárki, akinek szívrohamra utaló tünetei vannak, azonnal keressen orvosi segítséget. Ha egy gyakorlott személyzetű mentőautó a beteget rögtön kórházba, intenzív osztályra szállítja, azzal az életét mentheti meg. Veszélyes időpocsékolás, ha a beteg orvosától, rokonaitól, barátaitól vagy szomszédaitól próbál segítséget kérni.
Azt a beteget, akinek feltételezhetően szívrohama van, általában olyan kórházba utalják, ahol van kardiológiai intenzív osztály. Szívritmusát, vérnyomását és a vérében lévő oxigén mennyiségét folyamatosan ellenőrzik, hogy meg tudják ítélni szívének károsodását. Az itt dolgozó ápolókat speciálisan arra képezték ki, hogy szívbetegeket ápoljanak, és kezelni tudják a kardiológiai vészhelyzeteket.
Amennyiben az első pár napban nem jelentkeznek szövődmények, a legtöbb beteg újabb néhány nap elteltével nyugodtan elhagyhatja a kórházat. A kórházi tartózkodás azonban elnyúlhat, ha szövődmények, például szívritmuszavarok alakulnak ki, vagy a szív nem képes normálisan keringetni a vért.
Kezdeti terápia:Ha valaki úgy véli, szívrohama van, hívja azonnal a mentőket, utána pedig rágjon szét egy aszpirin tablettát. Ha ezt nem teszi meg otthon, és a mentősök is elmulasztanák, a kórházban általában azonnal adnak neki egyet. Ez a kezelés azáltal javítja a túlélési esélyt, hogy csökkenti a koszorúerekben a vérrögök méretét (amennyiben vannak). Azoknak, akik allergiásak az aszpirinre, klopidogrelt vagy tiklopidint lehet adni helyette. Mivel a szív terhelésének csökkentése is segít korlátozni a szövetkárosodást, általában béta-blokkolót is adnak, hogy csökkentsék a szívfrekvenciát, így a szívre rótt munkát, valamint a szöveti károsodás kiterjedését.
Gyakran kap a beteg oxigént orrszondán vagy arcmaszkon keresztül. A vér oxigéntenziójának növelésével ez a kezelés több oxigénnel látja el a szívet, és segít minimalizálni a szívizom károsodását.
Amennyiben az elzáródott koszorúeret gyorsan ki lehet tisztítani, a szívizom megmenthető. Az artériákban lévő vérrögök gyakran feloldhatók vérrögoldó (trombolitikus) szerekkel, például sztreptokinázzal, rekombináns szöveti plazminogén aktivátorral (alteplázzal) vagy reteplázzal. A vérrögoldók intravénás adását a szívroham tüneteinek fellépésétől számított hat órán belül el kell kezdeni ahhoz, hogy hatékonyak legyenek. Hat óra elteltével ugyanis a legtöbb károsodás tartóssá válik, és az elzáródás eltávolítása már nem segít. A korai kezelés a betegek 60-80%-ában növeli a véráramlást, és elősegíti, hogy a szöveti károsodás a lehető legkisebb mértékű legyen. A vérlemezkék összetapadását gátló aszpirin, vagy a véralvadásgátló heparin fokozhatja a vérrögoldó szerek hatékonyságát.
Mivel a trombolitikumok vérzést okozhatnak, általában nem adják őket olyan betegeknek, akiknek emésztőrendszeri vérzésük, vagy súlyos magas vérnyomásuk van, és azoknak sem, akik a közelmúltban szélütésen, vagy a szívrohamot megelőző egy hónapban sebészi beavatkozáson estek át.
Bizonyos szív-érrendszeri ellátó centrumokban az artériák kitisztítására rögtön a szívroham kezdete után angioplasztikát vagy bájpassz műtétet végeznek a vérrögoldó gyógyszeres kezelés helyett. Ezt a megoldást azokban részesítik előnyben, akik nem szedhetnek vérrögoldókat, vagy akik súlyos szívroham miatt nagyon rossz állapotba kerültek. Egyes betegekben a trombolitikum mellett angioplasztikát, vagy trombocita-aggregáció-gátló szert, például glikoprotein IIb/IIIa gátlót (aciximabot vagy tirofibánt) alkalmaznak.
Gyakran adnak morfint, mivel a legtöbb, szívrohamon átesett beteg súlyos panaszokat és szorongást él át. Ez a gyógyszer ugyanis nyugtató hatású, emellett a szív terhelését is csökkenti. A legtöbb betegnek nitroglicerint is adnak, ami a szív terhelésének csökkentésével, és valószínűleg az artériák tágításával enyhíti a fájdalmat. Először általában a nyelv alá helyezik, majd intravénásan juttatják be a szervezetbe.
Az angiotenzin konvertáló enzim- (ACE-) gátlók csökkenteni tudják a szívmegnagyobbodást, és sok betegben növelik a túlélés esélyét. Ezeket a szereket ezért általában a szívroham utáni első néhány napban kezdik el adni, és a betegnek utána élete végéig szednie kell őket.
Fenntartó kezelés:Mivel a fizikai terhelés, az érzelmi megrázkódtatás és az izgalom mind megterheli a szívet, ezzel többletmunkát róva rá, a betegnek néhány napig egy csendes szobában, ágyban kell maradnia. Általában csak a családtagok, és a közeli barátok látogathatják meg. A televízió-nézés megengedett, ha az adás nem okoz stresszt.
A kórházakban és a koronária-őrzőkben a dohányzás - a koszorúér-betegség és a szívroham fő kockázati tényezője - tilos. A szívroham egyébként maga is nyomós ok a leszokásra.
A székrekedés megelőzésére székletlágyítók vagy enyhe hashajtók adhatók, így a betegnek nem kell erőlködnie. Ha a beteg nem tud vizeletet üríteni, vagy szükség van a vizeletmennyiség pontos mérésére, hólyagkatétert használnak.
Súlyos idegességre (ami megterheli a szívet) enyhe nyugtatót (például benzodiazepint, mint amilyen a lorazepam is) lehet felírni. A mérsékelt depresszió befolyásolására, valamint a betegség elfogadásához - a betegség elutasítása egyébként meglehetősen gyakori szívroham után - a betegeket, családtagjaikat és barátaikat arra bíztatják, hogy beszélgessenek érzéseikről orvosukkal, a nővérekkel és a szociális munkásokkal. Egyes betegeknek depresszió elleni gyógyszerre is szükségük van.
A szívrohamon átesett beteget többnyire 5-7 napos kórházi tartózkodás után szokták kiengedni. Általában nitroglicerint, aszpirint, béta-blokkolót, ACE-gátlót és lipidcsökkentő szert (leggyakrabban valamilyen statint) írnak fel neki. Nem sokkal a hazabocsátás után, fel kell keresnie háziorvosát, aki kardiológushoz utalja, vagy szükség esetén kardiológiai rehabilitációs programba veszi fel őt.
Dressler-szindrómában általában aszpirint adnak, de a betegség még kezelés esetén is kiújulhat. Ha a tünetek súlyosak, rövid ideig szükség lehet kortikoszteroidra vagy az aszpirintől eltérő nem-szteroid gyulladásgátló gyógyszerre (például ibuprofenre).

Kórjóslat és megelőzés

A legtöbb beteg, aki túléli a szívrohamot követő néhány napot, teljes felépülésre számíthat, de mintegy 10%-uk egy éven belül elhalálozik. A legtöbb haláleset az első 3-4 hónapban következik be, típusosan azokban, akiknek továbbra is anginájuk, kamrai eredetű szívritmuszavaraik (ventrikuláris arritmiáik) és szívelégtelenségük van. Ezek a rendellenességek mind származhatnak szívrohamból. A kórjóslat roszszabb, ha a szívroham után a szív megnagyobbodott, mint ha normális méretű marad. Az idősek nagyobb valószínűséggel halnak meg a szívroham után, és nagyobb az esélye a szövődményeknek, például szívelégtelenségnek is. A kórjóslat alacsony emberekben rosszabb, mint magasakban. Ez a felfedezés magyarázattal szolgál arra, hogy átlagban miért rosszabb a szívrohamon átesett nők kórjóslata, mint a férfiaké. A szívroham felléptekor a nők általában idősebbek is, és több súlyos betegségük van. Ezen kívül hajlamosabbak arra, hogy szívroham esetén később menjenek kórházba, mint a férfiak.
Egyéb vizsgálatokat is végeznek azért, hogy megállapítsák, szükség van-e további kezelésre, illetve várható-e egyéb szívprobléma. Például a szív elektromos tevékenységét 24 órán keresztül rögzítő Holter-monitort viseltetnek a beteggel.

Az eljárás segítségével megállapítható, hogy a betegnek van-e szívritmuszavara (arritmiája), vagy tünetmentes, elégtelen vérellátással járó epizódjai (csendes isémiája). A beteg elbocsátása előtt, vagy közvetlenül azután végzett terheléses vizsgálat (terhelés alatt végzett elektrokardiográfia) segítségével megállapítható, hogyan boldogul a beteg a szívroham után, és maradt-e fenn isémia. Ha a vizsgálatok szívritmuszavart vagy isémiát mutatnak ki, gyógyszeres terápia javasolt. Ha az isémia tartóssá válik, az orvos koronarográfiát végez, hogy felmérje egy, a szív véráramlását visszaállító angioplasztika vagy bájpassz műtét lehetőségét.
Szívroham után javasolt naponta egy gyermek dózisú aszpirin, vagy egy fél vagy egy egész felnőtt aszpirin tabletta szedése. Mivel az aszpirin megakadályozza a vérlemezkék vérröggé való összecsapódását, a halálozás és a második szívroham kockázatát 15-30%-kal csökkenti. Akik allergiásak az aszpirinre, klopidogrelt vagy tiklopidint vehetnek be helyette. Általában béta-blokkolót (például metoprololt, propranololt vagy timololt) is felírnak, mivel ezek körülbelül 25%-kal csökkentik a halálozás kockázatát. Minél súlyosabb volt a szívroham, annál jobb hatásúak a béta-blokkolók. Egyes betegek azonban nem tudják elviselni a mellékhatásaikat (például a sípoló nehézlégzést, a fáradékonyságot és a végtagok kihűlését), ráadásul ezek a gyógyszerek nem is használnak mindenkinek.

Lipidcsökkentő szerek is csökkentik a szívroham utáni halálozás kockázatát. ACE-gátlókat, például kaptoprilt, enalaprilt, lizinoprilt, és ramiprilt gyakran írnak fel szívroham után; segítenek megelőzni a halálozást és a szívelégtelenséget, különösen azokban, akiknek súlyos szívrohamuk volt, vagy szívelégtelenségben szenvednek.

Rehabilitáció

A felépülés fontos része a kardiológiai rehabilitáció, ami a kórházban veszi kezdetét. A 2-3 napon túli ágynyugalom a fizikai állapot romlásához, olykor depresszióhoz és magatehetetlenséghez vezet. Hacsak szövődmények nem jönnek közbe, a szívrohamon átesett beteg általában már az első napon eljut odáig, hogy kiüljön egy székbe, passzív gyakorlatokat végezzen, karosszéket használjon, és olvasgasson. A második vagy a harmadik napon a beteget már arra bátorítják, hogy sétáljon ki a fürdőszobába, illetve foglalja el magát valamilyen stresszmentes tevékenységgel. A beteg napról napra egyre több mindent tehet meg.

Forrás: drinfo.hu