RemenyLeukemias
 

Aktuális

2012. 02. 21.

Tudás és technika - A gerincgyógyászat fellegvárában (1. rész)

A gerincbetegség népbetegség mindenütt.

Leopold Györgyi írja:
    (MTI-Press) - Háromféle ember van: akinek már fájt a gerince, akinek fáj, és akinek fájni fog. Bár elcsépelt közhelyként hangzik a megállapítás, sok igazságtartalma van Varga Péter Pál szerint is, aki az Országos Gerincgyógyászati Központ főigazgatójaként és gyakorló gerincsebészként naponta szembesül a mondás valóságával. „A gerincbetegség népbetegség - mondja -, és nem csak nálunk, hanem szerte a világon.“

 

   
    Mint hangsúlyozza, ez egyrészt a gerinc feladatából és természetéből adódik, illetve nem rendeltetésszerű használatából. A gerinc ugyanis eredetileg a négy lábon járásra „teremtődött“, a két lábra állt ember valójában kezdettől kódolva van a gerinc meghibásodására.

- Azért talán mégsem ennyire sötét a kép, és van mód a gerincbetegségek és -bántalmak kivédésére?
- Bár Magyarországon a lakosság 80 százaléka szenved életében egyszer vagy többször különféle gerincbántalmaktól, mégis azt kell mondani, hogy van lehetőség ezek megelőzésére. Ezt azonban tudatosan és korán kell elkezdeni. Semmiképpen nem akkor tanácsos a prevenció lehetőségein gondolkozni, mikor már kimutatható a kóros elváltozás, és jelentkezik is kisebb-nagyobb fájdalom formájában.
 

 

 Meg kell tanulni helyesen bánni a testünkkel, jól járni, ülni, feküdni, sporttal, tornával, egészséges mozgással őrizni a gerinc épségét, a csontok, ízületek rugalmasságát. A legtöbb gerincbetegség a helytelen életmód következménye, tehát túlzott fizikai terhelés, mozgásszegénység, elhízás és egészségtelen táplálkozás is kiválthatja, de örökölt kockázati tényezők szintúgy előfordulnak, és olykor még pszichikai okok is állhatnak a háttérben. Az életkor előrehaladtával a különféle, degeneratív, kopásos, csontritkulásos kórképek szinte senkit nem kímélnek, a szervezet elhasználódik. Már 40 éves kortól elkezdődik az a folyamat, amely vissza ugyan nem fordítható, de megfelelő életmóddal, terápiával lassítható, elviselhetővé tehető.


    - Ugyanakkor vannak kivédhetetlen, de gyógyítható gerincbetegségek is?
    - Természetesen vannak. Lehetnek öröklöttek, baleset, sérülés által keletkezettek, fejlődési rendellenességek, különféle daganatos kórképek. A gerincbetegségek rendkívül sokfélék. Vannak már fiatal korban megmutatkozó szerzett vagy veleszületett bajok, mint például a gerincferdülés, a serdülőkori helytelen testtartás, a gyulladásos gerincbántalmak, a kopásos esetek, porckorong elváltozások, ez utóbbiak közül talán legfájdalmasabb a porckorong sérv. Sajnos újabban egyre több gerincdaganatot diagnosztizálunk: intézetünk műtéti anyagának közel 10 százaléka daganatos megbetegedés. A legnagyobb gond, hogy ezek többnyire áttétek, tehát nem prímér, hanem másodlagos daganatok. Az első, emlőben, gyomorban vagy bélben keletkező daganat esetleg nem is okoz tüneteket, de a gerincben kialakult daganatra a nagy fájdalom mindenképpen figyelmezteti a beteget. Sajnos az összes daganatos áttétnek 80 százaléka a gerincben fordul elő.


    - A gerincgyógyászat mindenképpen a nagy kihívások korszakát éli, és az Országos Gerincgyógyászati Központ elismertsége ebben a témakörben rendkívül figyelemre méltó, nemcsak hazai viszonylatban, hanem világszerte.
    - Több mint másfél évtizede dolgozunk ezért az elismertségért egy nagy csapatban, amelyben száznál több orvoskolléga és mintegy 400 kiegészítő, társszakterületen tevékenykedő munkatárs adja legjobb tudását. A gerincgyógyászat az utóbbi időben hatalmas fejlődésen ment keresztül, azt mondhatjuk, hogy önálló tudományág lett. Az országon belül a miénk az egyetlen átfogó gerincgyógyászati ellátóhely, ahol komplex gerincgyógyászat folyik. Szinte valamennyi orvosszakmával együttműködve dolgozunk több szakma közös találkozási területén, egymásra épülő, multidiszciplináris tudásanyag birtokában végezzük gyógyító tevékenységünket. A diagnózis megállapításától a terápián át a rehabilitációig részt vesznek olyan orvosi területek képviselői is, mint a genetika, a radiológia, az intenzív terápia, az ideggyógyászat, a pszichológia. A gerincbetegségek esetében a pontos diagnózis meghatározása rendkívül lényeges, lehet úgy is fogalmazni, hogy sorsdöntő. Mi olyan diagnosztikai egységben gondolkozunk és működünk, amely a modern gerincgyógyászat teljes spektrumát átfogja.


    - Milyen lehetőségei vannak a terápiát illetően a mai, modern gerincgyógyászatnak?
    - A terápiás skála igen széles, mondhatnám, azt is, hogy végtelen. A továbblépés alapja mindig a gyors, pontos diagnózis. Rosszul dönt az a beteg, aki félelemből vagy információhiány miatt inkább együtt él fájdalmával, nem keresi fel a szakorvost, belenyugodva, hogy a fájdalom állapot, amellyel együtt kell élni. Nem így van. A fájdalom soha nem természetes állapot, és nem is kell tűrni, mert idővel az életminőség rovására megy. A fájdalom okának megkeresése, csillapítása orvosi feladat, sőt orvosi kötelesség.


    - Sokan azért tűrnek, mert a műtéttől riadnak vissza.
    - Soha nem állunk az ajtóban szikével a kezünkben, hogy lecsapjunk a gyanútlan betegre. Bár ez így eltúlzottnak tűnik, sarkítottnak, sok beteg valóban így képzeli el az orvosi beavatkozást. A valóság azonban teljesen más. Ha a gyógyszerek és egyéb lehetőségek, a fizioterápia, gyógytorna, masszázs, gyógyfürdő, elektromos és egyéb kezelések, tehát a konzervatív eljárások nem hoznak eredményt, akkor jöhet szóba műtét, amelyet mindenesetben körültekintő kivizsgálás és a beteggel történő egyeztetés előz meg. Egy műtét sikeréhez a beteg motiváltsága elengedhetetlen, és véleménye, személyes döntése nélkülözhetetlen. (folyt.)

plgy krp


MTI 2012. február 21., kedd 9:11